Közzétéve:

A változásról – Mindig kell!

A változást magadon belül és magadhoz képest mérd!

De jó, lassan itt az Újév, megint meg lehet változtatni az Életünket. Ezentúl minden másként lesz. Lefogyunk, eldobjuk a cigit, lángra lobbantjuk kihűlt kapcsolatunkat, nagy dolgokba kezdünk, kinyílunk a világ felé, valóra váltjuk legmerészebb álmainkat. Ezentúl boldogok és kiegyensúlyozottak akarunk lenni.
Oké, oké. De hogy is volt ez tavaly? Nem ugyanezt határoztuk el tavaly ilyenkor? Ja igen, tényleg. Gondolod, hogy a Körülmények csak úgy udvariasan félreállnak és engedik, hogy Te megváltozz?

Vagyunk sokan, akik tényleg meg akarták és akarják változtatni életüket, de valahogy soha nem sikerül igazán. Sokan a lelküket kiteszik, és aztán joggal keserednek el, hogy minden hiába. De nem adják fel, újra nekiveselkednek, aztán megint, és mégis fejjel mennek a falnak. Ha változtatni és változni akarunk, meg kell értsük a változás lényegét. Mi hát a változás?

Változtatni akartunk, de valójában nem változtattunk meg semmit.

Kedvenc példa:

Azt hittük, az a változás, ha még jobban tanul, ha még jobban szerepel a vizsgákon. De csak ugyanazt csináltuk, még nagyobb gőzzel. Egy ember nem szerette a munkáját. Megkérdeztem tőle, mi lenne, ha szeretné. Hosszas gondolkodás után azt felelte: olyan lennék, mint a kollégáim. A változás tehát nem az, hogy fedezze fel, milyen érdekes a munkája. A változás az, ha olyan emberek közt dolgozik, akikhez nem fél hasonlítani.

Miért olyan nehéz ezt az elvet követni? Mert súlyos következményei vannak. Ha nulláról el akarod érni, hogy Valakivé válj, akkor el kéne hinned, hogy Te alkalmas vagy erre, hogy benned rejlik az erő és képesség, hogy végig menj a sok kudarccal és pofára eséssel járó úton. Amikor kezd elmenni a kedved az értelmetlennek tűnő küzdelmektől, akkor jön ez a szlogen: “Viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél”. Azaz, a helyzetre lefordítva: “Csinálj úgy, mintha hinnél magadban!”. Oké, mondhatod, de mi ebben a nehéz. Megmondom. Az, hogy induláskor még senki nem fog hinni benned, sőt! Ott akadályoznak “jótanácsokkal”, ahol csak tudnak. Hitetlenek vesznek körül, akiknek nem sikerült Valakivé válni. Ösztönösen azt szeretnék, hogy ez másnak se, Neked se sikerüljön. Ezért meg akarnak óvni – szerintük a kudarctól, szerintem meg valójában attól félnek, hogy Neked sikerül. Ha Neked sikerülne, akkor az tükröt tartana nekik, hogy ezek szerint lehetséges felbukni a mélyből, csak bennük nem volt elég szufla. A hitetlen, kisszerű környezettel a legnehezebb megküzdeni. Beszélsz a barátaidnak az álmaidról, bekopogsz valahová az üzleti terveddel, a műveddel, a nem-tudom-middel, és kinevetnek, kiraknak az ajtón, beledöngölnek a földbe, hogy “Aha, majd pont Te fogsz itt nagyot domborítani”. Elég csak bejelentened, hogy le akarsz szokni a cigiről, vagy le akarsz fogyni, vagy belefogsz a paleóba, a kudarcemberek máris körülvesznek a történeteikkel, hogy kár erőlködnöd, ők már százszor megpróbálták, meglásd, úgyse megy. És akkor még hol vagyunk az igazán nagyra vágyó tervektől? Aki kiszakad a nyájból, vákuumba kerül. Visszatérni már nem lehet, de elkísér a nyáj nyavalygása: “kár erőlködnöd, a középszerből úgysincs menekvés”. Ez a lebegés, ez a vákuum ijesztő tud lenni, mert mindig szellemi magányt jelent, legalábbis egy ideig. Sokszor át fog futni az agyadon, hogy talán a többieknek van igazuk. Végülis él vagy hétmilliárd ember a Földön, miért pont Te lennél az, aki majd valami világraszólót, vagy akár csak valami eredetit fog produkálni? De, akkor megint eszedbe juthat a vezérlő elv: “Csinálj úgy, mintha hinnél magadban!” Azaz, csináld makacsul tovább, amit elkezdtél, mert semmi nincs előre megírva. Azt kell megértsd, hogy percről-percre Te magad írod az Életedet. Az lesz, amit Te csinálsz, ahogyan Te döntesz. Sok kincskereső egy ásónyomnyira a kincsesládától dühödten eldobja az ásót, hogy “nincs itt semmiféle kincs”. Amikor el akarod dobni az ásót, mindig gondolj arra, hogy talán csak egy centire vagy már a sikertől.

Van egy fontos megjegyzésem a célokhoz. Sikerről beszélek, de ez persze mindenkinek más. Egy a közös minden sikerben. Az, hogy a siker mindig melléktermék. Aki csak sikeres akar lenni, az soha nem lesz az. Botrányhős lehet, a média bohóca lehet, mindenkin átgázoló vállalkozó lehet, de sikeres nem. Az igazi cél mindig a teremtés és a szolgálat. Mindig másoknak akarunk teremteni valamit és másokat akarunk szolgálni. A siker az emberek elismerése és hálája. Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni. Kerékpár utamon van egy út menti feszület, s mindig friss virágok vannak körülötte. Egy névtelen, alázatos lelket az boldogít, hogy szolgálja az ő Istenét.

Mindig van egy kifáradási pont, amikor kezd a dolog reménytelennek tűnni. Amikor úgy érzed, na itt kéne abbahagyni. Tudod kik a sikeres emberek? Akik ezen a ponton túl is tudják folytatni. De vajon nekik mi ad erőt? Hogy hisznek abban, amit csinálnak és hisznek magukban, hogy képesek végigvinni a dolgot. Na, ja, de itt van a bökkenő. Ha mindenki tudna hinni magában, akkor mindenki sikeres lenne. A hit és önbizalom persze jó dolog, mondhatnánk adomány. Biztos van, aki ezzel születik. De sokan menetközben szerzik meg. Mondtam, nem kell hinned magadban, elég, ha úgy teszel, mintha hinnél. Ha elég sokáig így csinálsz, egy idő után elkerülhetetlenül hinni fogsz magadban. Mert az ember olyanná válik, ahogy viselkedik. Ha szerencsétlennek gondolod magad, akkor ezen fogsz dolgozni és szerencsétlenné is válsz. Ha sikeresnek gondolod magad, így fogsz viselkedni és sikeressé válsz. Hidd el, ugyanannyi munka leásni magad a gödör aljára, mint felküzdeni magad a sikerbe. Az emberi élet önbeteljesítő jóslat.

Ha tudsz úgy viselkedni, amilyenné válni szeretnél, akkor egy idő után olyanná is válsz. Mert egy idő után már nem emlékszel arra, hogy Te csak “olyan” szerettél volna lenni, egy nap azt veszed észre, hogy már “olyan” vagy.